Jóga vagy tantra?

Ha visszatekintünk a szellemi folyamatokra, amik Indiában zajlottak az utóbbi 2-3 ezer évben, arra juthatunk, hogy a mai jógaiskolák nagyon sok tantrikus eredetű gyakorlatokat tanítanak. A védikus jógaút elemei a meditációs ülés, a befelé fordított figyelem, a koncentrációs és meditációs gyakorlatok, illetve a védánta nondualista filozófiája. Tantrikus eredetűek azonban a változatos testhelyzetek, a légzéskontroll, a relaxációs technikák, a mantrák, a guruláncolatba való beavatás, vagy az olyan energetikai gyakorlatok, mint a csakrák és a kundalíni.

Mi a tantra?

A tantra szó a szanszkrit nyelvben szövedéket, átvitt értelemben pedig ezoterikus tanítást jelent. A tantra egyike India ősi tradícióinak, a hinduizmus fontos része, ami a végső megszabadulással, a valóság megértésével foglalkozik, éppúgy, mint a védikus filozófiák.

Azonban míg a tantra szemléletére inkább jellemző a világ felé fordulás, a duális világkép és a női teremtő princípium hangsúlyozása, a védikus filozófiák a minden dolgok mögött rejlő lényeget kutatják, az abszolút valóságot, a jóga pedig leginkább a befelé fordított figyelem összpontosítását és elkötelezett gyakorlást jelent. A tantra-jóga tehát nem a jóga és a tantra ötvözése, hanem valamely tantrikus irányzat elmélyült gyakorlása, a tantra szövegeire épülő spirituális út.

Sokan kissé leegyszerűsítve minden olyan szellemi utat a tantrához sorolnak, amely nem fogadja el a Védák isteni eredetét, az ortodox papságot és a kasztrendszerre épülő társadalmi rendet.

Mi nem a tantra?

Mielőtt tovább haladnánk, fontos tisztázni, hogy amikor a hindu tantra tradícióról beszélünk, nem az úgynevezett neotantra vagy kaliforniai tantra New Age-es párterápiájára gondolunk, ami inkább csak márkanévként őrizte meg a tantra kifejezést. Az eredeti tantra gyakorlói közül nagyon kevesen foglalkoztak szexuális technikákkal, és ők is a szexuális energiák felemelésére törekedtek, nem volt céljuk a szexuális élet javítása.

A tantra története

A tantra gyökerei ősi időkre nyúlnak vissza, egyes kutatók a történelem előtti sámánizmust vagy a 4 ezer évvel ezelőtt virágzó Indus völgyi civilizációt is a tantra lehetséges forrásának tartják. Az első szövegek, amelyeket a későbbi tantra irányzatok használtak, vélhetően i.e. 700 körül keletkeztek, és sokat merítettek a védikus rituálékból, valamint a sramana mozgalom aszketikus és jógikus gyakorlataiból.

Ettől az időszaktól kezdve változatos témájú szövegeket találunk, amelyeket hívnak tantráknak, ágamáknak vagy szamhitáknak is. Ezeket az ezoterikus tanításokat csak a beavatottak ismerhették, ezért sokszor a kívülálló számára nehezen megfejthető metaforákat és szimbólumokat használtak, így csak beavatással, a tanítói láncolaton, azaz guruparamparán keresztül voltak elérhetők.

Nem homogén szövegekről van szó, egymástól jelentősen eltérő tanításokat és ezekhez kapcsolódó gyakorlati útmutatókat tartalmaznak az emberi élet számos területéről, beleértve a spirituális fejlődést, a meditációt, vagy akár a szexualitást is.

A tantrikus hagyomány i.sz. 500 körül indult hódító útjára, és jelentős hatást gyakorolt számos vallási hagyományra Ázsiában, mint például a tibeti bőn vallás, a kínai taoizmus, vagy a japán sintóizmus. Indiában a legismertebb tantrairányzatok közé tartozik a buddhista tantra, vagyis a Vadzsrajána buddizmus, a Sakta tantra, ami az istennők imádatára épült, a Vaisnava tantra, ami Visnut tartotta a legfőbb istenségnek, vagy a Saiva tantra, ami Sívát abszolút tudatosságként értelmezte. Ilyen Saiva tantra iskola volt a Kaula iskola is, más néven a náth hagyomány, amelyet a középkori hatha jóga egyik legfontosabb forrásának tekinthetünk.

A tantra csak i.sz. 1000-től kezd igazán népszerűvé válni Indiában, a vallásos bakti mozgalommal párhuzamosan. Azonban tekintettel a tantra ún balkezes vonulatának az okkultizmussal, fekete mágiával, és szexuálitással való kapcsolatára, és egyéb tabudöntögető rituáléira, Indiában a tantra általános megítélése rendkívül negatív volt.

Modern tantra

A brit gyarmatosítás idején jórészt be is tiltották, így a tantrikák csak titokban gyakorolhatták a hagyományt. A tantra újkori feléledését elsősorban a modern Nyugat ezotéria utáni mohó érdeklődésének köszönheti, így mára a világon mindenütt találunk tantra iskolákat, és a jógastúdiókban is megtaláljuk a tantra számos elemét összekeveredve ősi védikus és modern nyugati elképzelésekkel.