Ki vagyok én?

Életünket és a világhoz való viszonyunkat alapvetően meghatározza, hogy mit gondolunk önmagunkról. Amíg nem tudunk megfelelő választ adni arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, addig nem tudunk érdemben gondolkodni olyan fontos kérdéseken sem, mint hogy mi az élet értelme, hogyan lehetek boldog, vagy mi a helyem a világban.

A nyugati pszichológia nagyon sokat foglalkozik a személyiség fejlesztésével, vagy hogy hogyan kezelhetők az egyént nyomasztó problémák, illetve hogyan működik komplexebb, társadalmi szinten az emberi kapcsolatok hálója. Azonban arra, hogy mi maga a tudat, amelyben mindez megjelenik, nem képes választ adni. A különböző vallásokban találhatunk egészen fantasztikus ötleteket is a tudat mibenlétével kapcsolatban, azonban ezek nem a gondolkodást, a mélyebb megértést segítik, inkább csak egyszerű, könnyen emészthető, valamelyest megnyugtató választ próbálnak adni, és meggyőző erejük pusztán a papok saját maguk által generált tekintélyéből fakad.

Nem vagyunk tisztában önnön létezésünk lényegével és céljával, aminek következménye az élet értelmetlenségének érzete, a fogyasztói társadalom, vagy a technikai fejlődésbe vetett már-már vallásos hit. Egyre erősebb ingerekkel kell lefoglalni folytonosan elégedetlen elménket, mert nehezen elviselhető az a meggyőződés, hogy minden a teljes megsemmisülés felé tart - testünk, szeretteink, a munkánk eredménye, az emberi faj, sőt, az egész univerzum is. Amikor önmagamra gondolok, akkor egy félig tanult, félig saját magam által generált komplex struktúrára gondolok, aminek azonban nincs egyetlen állandó eleme sem. Ha megpróbálok kiragadni valamit, amit evidensnek érzek, rövid vizsgálat után kiderül, hogy az is csak egy változó abban az élményben, amit énnek hívok. Például a testem teljesen más volt gyerekkoromban, mint most, mégis éppolyan természetességgel azonosítom magam vele. A személyiségem is éppen így változik, de még a létezésem érzete is csak akkor jelenik meg, ha nem valami egyéb foglalja le éppen a figyelmemet.

Akkor ki is vagyok én? A Védikus filozófiák szerint ez a kérdés elvezet annak megértéséhez, hogy az elme erre soha nem adhat megnyugtató választ, viszont rávezethet arra, hogy a világról és önmagamról alkotott elképzelésem csupán egy illúzió. Még a tudatosság is, amelyben mindez megjelenik, az elme számára megragadhatatlan, ezért éppolyan elfogadható válasz a „Ki vagyok én?” kérdésre, hogy a végső tudatosság, azaz a Brahman vagyok, ahogy a Védikus filozófia nevezi, vagy az a megközelítés, hogy erre a kérdésre nem létezik válasz, ahogy Buddha tanította.