Megtalálták a modern jóga forrásszövegét?

Úgy tűnik, a modern jóga mozgásanyaga - legalábbis jelentős része - már jóval a 20. századi fitnesz mozgalmak előtti időkben is létezett. Azt tudtuk, hogy néhány aszketikus póz, a légzőgyakorlatok, és főleg a meditáció már évezredek óta része a hindu hagyománynak, de a mozgásra épülő gyakorlásra eddig nem volt hiteles bizonyíték az újkor előtti időkből. A középkori hatha jóga szövegek még csak 10-15 hosszan kitartott ászanát írnak le, és a gyakorlás hangsúlya a belső munkán van - pránajáma, mudrák, tisztítógyakorlatok, meditáció.

Jason Birch, a SOAS University jógakutató-régésze nemrég végre teljes fordításban kiadta a *Haṭhābhyāsa-paddhati* nevű 18. századi szanszkrit kéziratot. Ez a hatha jóga szöveg egy gakorlási útmutató, ami 112 (!) ászanát ír le, sorozatokba rendezve, dinamikus átmenetekkel.

A szerző neve (Kapálakurantaka) feltűnően hasonlít a legendás Jóga Korunta nevű elveszett szövegre, amire Krisnamacsárja, illetve tanítványa, Pattabhi Jois az Astanga Vinyásza rendszer forrásaként hivatkozott. Vélhetően a mysore-i palota archívumában régen megvolt ez a kézirat, és itt találkozhattak vele.

Viszont a vinyásza, mint légzés-mozgás szinkron, illetve a Napüdvözlet alapú átmenetek, valamint a korabeli gimnasztikából ismert testhelyzetek beillesztése, valószínű, hogy Krishnamacsárja saját fejlesztése volt. Tehát azoknak is igaza van, akik szerint hatással voltak a modern jóga kialakulására a nyugati mozgásformák, azonban semmiképp sem tekinthetjük teljes mértékben új fordulatnak az úgynevezett posztuláris, tehát testhelyzeteken alapuló jógagyakorlást.

........

Ha mélyebben érdekel a téma, James Birch könyvét itt tudod megrendelni: https://kdham.com/kdhamproducts/product/kapalakurantakas-hathabhyasa-paddhati/